Oldal kiválasztása

Valamikor jó pár évvel ezelőtt, mikor még területi vezetőként dolgoztam egy multinacionális cégnél és bejöttek a mobiltelefonok, a képviselők arról kezdtek beszélni, hogy leegyszerűsödik a munka és a kommunikáció, nem kell utazni sok-sok kilométert az ember gyerekének, hogy üzletet köthessen és kész. Az internet erősödésével ez még erősebbnek tűnt. Azonban  – és ez kiderült többször – az élőbeszédet, a másik térbeli érzékelését, a “kémiát” nem lehet (egyelőre) egy technikai megoldással áthidalni. Nem véletlen, hogy az értékesítési ajánlatok nagy részében az értékesítők ragaszkodnak a személyes kontaktushoz, hiszen a kommunikációnk nagy részét a testbeszéd jelenti és az egy e.mail-en nem jön át ( A fene tudja, de a Skype és más eszköz sem adja vissza személyes élményt, az ember sokszor mesterséges szituációnak érzi, és nem tud természetesen viselkedni.) Ezért nagyon örültem, mikor kezembe került  (ez  olyan offline-os) rátaláltam Berényi Konrád cikkére, aki hasonlót fejteget blogjában.

Ami a lényeg, az az, hogy az üzleti életben (sem) lehet csak online kommunikációs megoldásokra támaszkodni automatikusan. Egy csoport vezetésénél például a vezetőnek fel kell mérnie, hogy adott helyzetben milyen kommunikációs forma lenne a megfelelőbb, (a téma súlya vagy a közös döntések szükségessége miatt nem biztos, hogy én az online módszert preferálnám), és az eszközök bátor variálásával növelheti az átadandó tartalom jobb befogadását, megértését.

Ez persze nem lehet öncélú, nem l’art pour l’art alkalmazom az ÖSZZES eszközt, viszont mindig ugyanannak a formának alkalmazása unalmat válthat ki.

És ez így van a kapcsolattartásban is. Időről időre személyes találkozókon is részt kell venni, hogy a kapcsolat jól fejlődjön. Ezt viszont tervezni kell, és az eszközöket tudatosan használni.